Elhunyt Dézsi Ferenc karnagy /1950. márc. 5. - 2002. aug. 22./, aki 1973 óta vezette szászcsávási vegyes kart. A híres csávási dalárdát Belle József tanító vezette 1850-től 1895-ig, munkáját folytatta Pethő Mihály, Tollas Árpád, Pethő Gyula és Keszeg János, aki 1954 és 1973 között (1956 után börtönbe került, majd a falu követelésére szabadult). Azóta Dézsi állt a százhúsz tagú vegyes kar élén. /Bölöni Domokos: Dézsi Ferenc karnagy halálára. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./
2007. október 20.
1956-ról Bölöni Domokosnak egyetlen ember élete és halála jut az eszébe. Marosvásárhely közelében van Szászcsávás falu. Többszólamú énekhagyománya tette híressé, újabban pedig cigányzenekara öregbíti hírnevét. Az egyházi többszólamúság Szászcsáváson a mai napig fennmaradt és teljesen folklorizálódott: a falu magyar lakosai kottaismeret és kóruspróba nélkül is tudják, a fülükben hallják a szüleiktől eltanult ötszólamúság elveit, írta róluk Szabó Csaba zenetudós. A dalárda megalapítása Dali István segédpap és Belle József tanító nevéhez fűződik. 1837. február 12-én szólalt meg először a szászcsávási kórus. A falu dalárdájának karnagyai között az ötödik Keszeg János, aki 1954 és 1973 között tanított Szászcsáváson. A csávási dalárda akkor már nagy hírű volt, minden jelentősebb dalos versenyen felléptették. Márkanév lett Szászcsávás. Keszeg János tanító bebörtönzésével azonban elnémult a híres dalárda. A rendtartó falu megmakacsolta magát, egy emberként állt ki karnagya mellett. Egyik folyamodványt a másik után menesztették az állami és pártszervekhez a szerencsétlenül járt pedagógus kiszabadítása érdekében. És megtörtént, ami sehol másutt Erdélyben: egy kistelepülés megzsarolta a pártállamot: „Ha nem jön haza a tanító úr, nem énekelünk!” Keszeg János végül kiszabadult, és Csáváson ismét felhangzott az ének. Keszeg János élete végéig megbélyegzettje maradt a rezsimnek. Állandó megfigyelés alatt tartották, házassága tönkrement, idegrendszere összeomlott, a fiatalember megroppant, egyre többször nézett a pohár fenekére, s végül magára maradva, betegen, hosszas szenvedés után halt meg. Ez a tanító dalos nemzedékek sorát nevelte fel, a felnőtteket a szőlőoltás tudományára oktatta. Bölöni Domokos a hatvanas évek végén szintén ott tanítóskodott, nála talált szállásra. Az az állítólagos elszólása, hogy „na, emberek, eddig volt, ami volt, de most magyar világ lesz” – a sírig kísérte és kísértette. Ötvenhat még mindig itt zajlik, a levegőben, a vizekben, a tájak fölött, a hegyek és földek és erdők között, a falvak és városok utcáin – és mindenekelőtt az elmékben és a szívekben, írta Bölöni. Azokéban, akik még élnek, és azok emlékében, akik mártírjai voltak a zsarnokságnak. Ötvenhat az erdélyi magyarság szabadságának és függetlenségének éltető valósága. /Bölöni Domokos: Ötvenhat legbelül. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./
2008. december 9.
A Marosvásárhelyen rendezett Petőfi-versenyen 1948 júniusában nem a híres nagyenyedi dalárda, hanem egy frissen alakult népi csoport, Vámosgálfalva földműves magvető énekkara lett az első. A közös éneklés 1990 után éledt fel, és az itt zenetanárkodó Dézsi Ferenc haláláig (2002) folytatódott. Most pedig a nyár elején létesítettek egy fiatalokból álló kórust, amely a Magvető nevet viseli. A református gyülekezetükben néhány alkalommal már felléptek énekeikkel. Vezetőjük Szabó Gyula kántortanító-jelölt. Az ősz folyamán Magyarországon is bemutatkoztak. A Vámos Települések Szövetsége 2008. október 4-én Vámosgyörkön (Heves megye) rendezte az I. Virág János énekkari találkozót és versenyt. Kétszázötvenen énekeltek azon esős napon a tornacsarnokban, a különböző „Vámos”-településekről 11 kórus érkezett: hét énekkar Magyarországról, két énekkar Szlovákiából és kettő Romániából. Virág János tanító1914 – 1987 között élt. Iskolai énekkart szervezett Vámosgyörkön, a legszebben éneklő gyermekekből külön kamarakórust alakított, majd létrehozta a felnőttek vegyes kórusát is. Fáradhatatlanul tevékenykedett azért, hogy a községben megvalósítsa a zeneoktatást. Virág János pedagógus volt, lámpás, és ahogyan munkásságának méltatói jellemezték, búvópatak. 1987-ben Budapesten halt meg. A vámosgálfalviaknak is van egy Virág Jánosuk. Illetve csak volt. Ízig-vérig gálfalvi maradt, bár nem ott tanított, de utolsó éveit a szülői portán töltötte. Keszeg Jánosnak hívták, 1954 és 1973 között, némi megszakítással (1956 után börtönbe került, majd a falu követelésére szabadult) vezette a szászcsávási vegyes kart, amely legszebb éveiben százhúsz tagot is számlált. A csávási dalárda országos hírnévre tett szert. Amennyiben a vámosgálfalvi dalárda annyira jut, hogy egy-két év múlva kórustalálkozót szervez, Bölöni Domokos javasolja, hogy a vámosgyörkiek példájára nevezzék el az I. Keszeg János énekkari találkozónak és versenynek. /Bölöni Domokos: Magvetők dalos utódai. Vámosgálfalvának ismét van énekkara. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./
